Julia Stone kisasszonyt az Angus nevű testvérével közös folk(os)duóból lehet leginkább ismerni. Az ausztrál testvérpár szép sikereket ért el közös munkáival, most pedig a leányzó szólóban is ad nekünk valamit (Agnus sem tétlenkedik; ő a Lady Of The Sunshine nevű projektjét viszi éppen..) . A folk-véna Julia önállóan jegyzett albumán is erős, a dalok visszafogottan szólnak, egyik hangszer sem tolakszik előre, hagyják az énekesnőt dominálni. Nagyon jól teszik, mert Julia Stone kislányos, helyenként kicsit maníros-szerepjátszós hangja itt a lényeg.  Őszinte, szomorkodó, elveszett-meg nem élt-viszonzatlan szerelmeket és elveszett pillanatokat megéneklő nagyon személyes dalok ezek, melyek fölött mindig ott lebeg Julia Stone saját borongóssága. Nincs itt depresszió, csak egy lány aki kicsit szeret elmerengeni ezen-azon, de nem akar semmibe beledögleni, viszont dalokat írni szeret és tud is. Szép és végtelenül őszinte lemez ez egy tehetséges dalszerző-énekesnőtől, ami a maga sallangmentességével képes sokat nyújtani. 7.5 / 10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.