Friss és experimentális...
2010.09.28. 13:59
Cindytalk: Up Here In The Clouds (2010)
.jpg)
A közel 30 éve létező Cindytalk mindig is Gordon Sharp-ról szólt, és bár a zenekar 2010-es inkarnációja elvileg 6 tagú, a friss albumot hallgatva nehéz azt gondolnom, hogy Sharpon kívül bárki másnak is köze van ehhez a kísérlethez. Nem ismerem eléggé a Cindytalk életművét ahhoz, hogy az 'Up Here In The Clouds' címmel ellátott nemrégiben megjelent sorlemezt kontextusba helyezve méltassam, avagy áztassam, ezért jobb híján csak arról tudok beszámolni, amit most hallani volt szerencsém. Az igazat megvallva annyira nem is volt szerencsém, mert nem sikerült valami jól ez a lemez, mely a hivatalos beharangozó szerint a 'new Cindytalk sound' -ként aposztrofált, a tavalyi 'The Crackle Of My Soul' c. albummal megkezdett vonalat húzza tovább. Az 'Up Here In The Clouds' mind a 9 trackje instrumentális, ütemek gyakorlatilag nincsenek és az egész koncepció mély ambient drone-okra épül. Olyan a lemez, mintha egy baromi hosszú és egysíkú, meglehetősen unalmas és halmozottan öncélú művészieskedő kompozíciót 9 rövidebb, de ugyanúgy egysíkú és öncélú darabra vágtak volna. Ez a lemez sem izgalmakat, sem meglepetéseket nem tartogat, viszont stabilan biztosítja a közönyt, ami egyetlen műalkotásnak sem válik javára. Ettől még meg fogom hallgatni a Cindytalk 1984-ben készült Camouflage Heart c. elismert művét, de az nem csak másik korszak volt, hanem igazából egy másik zenekar is. A mostani Cindytalk új műve az én kis skálámon 2.5 / 10 -et ér.
Supersilent: 10 (2010)
.jpg)
Minimalizmus, zárkózottság és következetesség. E három jelző mindenképpen igaz a kiskamasz korban lévő norvég Supersilent tagságára. 1997 óta megjelenő lemezeik címként kivétel nélkül számokat kaptak, a borítók megjelenése mindig ugyanolyan (csak az alapszín különbözik), a tagok nem szószátyár típusok, és ez nem csak a Supersilent interjúk és egyéb médiamegjelenések csekély számában tükröződik, de az alkotási folyamatban is. Arve Henriksen, Helge Sten és Stale Storlokken ugyanis egymással sem nagyon szokott konzultálni a stúdión és a színpadon kívül, a kompozíciókat nem írják meg előre, minden improvizatív 'technikával' jön létre. A három zenész klasszikus jazz képzésben részesült és ezt az iskolázottságot nem is különösebben rejtegetik, azonban félrevezető lenne akár csak free jazz-ként leírni azt, amit csinálnak. Sokkal inkább kísérleti zene ez, melyet a jazz szabályait felrúgva és a műfajtól jócskán eltávolodva öntenek formába. A mély, drone-os szőnyegek mellett van itt zongora, fúvosok, elektronika. A dobokat a Supersilent-től sem kapunk, de szemben a Cindytalk fájóan unalmas egy órányi kínlódásával, a norvégok cirka 40 percben sokkal több izgalmat és érzelmet képesek kifejezni választott eszközeikkel. 6.5 / 10
The Legendary Pink Dots: Seconds Late for the Brighton Line (2010)
.jpg)
Az experimentális alt-rock elképesztően termékeny veterjánjai újabb lemezzel jelentkeztek. A Legendary Pink Dots munkásságát ugyancsak hiányosan ismerem, ezért ezt a lemezt sem tudom összehasonlítgatni a klasszikus darabokkal. Annyi bizonyos, hogy pár éve megnéztem őket Budapesten és ezen az új lemezen az akkor hallott dalokhoz hasonló szerkezetű és hangszerelésű kompozíciók kaptak helyet. Az elektronika dominál az új anyagon, legalábbis a lüktető dobprogramok és a billentyűk elég sok szerephez jutnak, de azért némi egészségesen elcseszett gitározást is kapunk. Természetesen az alapító frontember, Edward Ka-Spel trendeknek megfelelni soha nem kívánó éneklése és nem különösebben izgalmas hangja, no és azok a TLPD-ra jellemző szürreális dalszövegek most sem hiányoznak, így lehet mondani, hogy decens lemez lett a Seconds Late.... A Legendary Pink Dots soha nem forradalmat akart csinálni, de a 'nyájon kívüliség' eszméjét mostanáig képesek voltak megőrizni és ez nem kis dolog, így 30 év után. 7 / 10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
