Az elmúlt időszakban az analóg szintik reneszánszának jegyében fogant új albumok bőséges kínálatából elég sokat fogyasztottam el, ezért nem meglepő, hogy az eredetileg 31 évvel ezelőtt megjelent Synthetist frissnek és modernnek tűnik. Nyilván nem véletlen, hogy a német elektronikus zenei szcéna 1949-es születésű veteránja, Harald Grosskopf mostanra időzítette első szólólemezének újrakiadását, hiszen a már említett szinti / vintage elektro-reneszánsz által gazdagon átitatott kortárs közegben teljességgel befogadható ez az album. Pár éve még sokan ráncolták volna a homlokukat (talán én is...), hogy ugyan mit akar ez a fickó ezzel a ódon hangzású lemezzel. 2011-ben viszont minden további nélkül befér az elsősorban a '70-es évek legendás német elektro zenekarainak dobosaként (Ashra, Klaus Schulze, Wallenstein, Cosmic Jokers.... és emlékezzünk meg arról, hogy még mindenek előtt, 1967-ben pár hónapon át a Scorpions-nak is tagja volt...) aktív Grosskopf három évtizeddel ezelőtt rögzített anyaga a experimentális-elektronikus zsánerbe. Az album instrumentális trackjein Grosskopf egy halom szintetizátort szólaltat meg és természetesen dobon kíséri saját szerzeményeit. A kompozíciók alapja majd' minden esetben egy ritmikus szekvencia, amire sok rétegnyi filterekkel, oszcillátorokkal és mindenféle effektekkel megbolondított szinti-szólamot játszott fel Grosskopf. Repetitív, de nem krautrock, popos, de nem popzene, kísérletező, de befogadható. Azért fontos ez az újrakiadás, mert a 'fiatalok' által keltett - sokszor kiemelkedően jó - retró zajok kedvelőinek érdemes megismerkedniük a kezdetekekkel is. Időtálló, fontos album. 8 / 10

Grosskopf a 2008-as Metamorphose fesztiválon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.