Richard Ingram (most épp egy A-val bővítve, más helyeken 'Gambler'-ként emlegetve) főállásban a post/space/neo-prog rockot játszó manchesteri Oceansize zenekar gitáros/billentyűse. Szólómunkája a borító fotójának hangulatához maximálisan illeszkedve sötét tónusú, ködös, álomszerű, zaklatott. Azt mondanám dark-ambient zene ez, de ebben a műfajban ugye Lustmord a király és Ingram kísérletei - legalábbis zeneileg - viszonylag távol állnak a sátánnal cimboráló wales-i mester munkásságától, ezért a Consolamentum esetében nem teljesen helytálló a dark-ambient besorolás. Azért némi kapcsolat a sötét oldallal Ingram esetében is feltételezhető, legalábbis a consolamentum kifejezés régmúlt idők eretnek társaságaihoz vezeti a tudásra szomjazó olvasót. Ingram kompozíciói lassúak, a ritmusok hiányoznak, az ilyen-olyan zajok és elektronikus atmoszférák mellett lusta, komor, disszonáns gitárhangokból építkeznek. Tipikusan az a fajta zene ez, ami a megfelelő helyen és pillanatban tökéletesen működik, de csak úgy nem vehető elő, mert ahhoz túl nehéz, hogy pl. álmos reggeleken ezzel ébredjünk. De ez így van rendben. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.