A már 10 éve aktív ausztrál Cut/Copy legfrissebb albuma csupa meglepetés, számomra legalábbis. A lemezt nyitó  két track alapján azt gondoltam, hogy végre itt egy olyan elektropop zenekar, amelyik a '80-as években feladott new wave leckéket gondosan megtanulta és a takarosan elkészített házifeladat eléggé egyedire is sikeredett, ezért a tanítónénik és bácsik nyugodtan megsimogathatják melbourne-i srácok buksiját. De a harmadik szám  (Where I'm going) megszólalásakor át kellett értékelnem ezt a dolgot és beláttam, hogy a Cut Copy többet tesz ennél és ha kell a '80-as éveknél is messzebre lép vissza az időben. Ez a dal vérbeli Beach Boys hangulatot áraszt és az elektronikus váz ellenére gyönyörűen idézi fel és értelmezi újra a '60-as évek surf popját. A '80-as évek new wave-je előtti okos és átgondolt főhajtások, valamint a '60-as évekből merítő, mai értelmezésben amolyan dreampop-os megnyilvánulások által manifesztált kétarcúság markánsan jellemzi a Zonoscope anyagát, de mégsem hullik szét az album. Dan Whitford énekes hangja elég erős és sokszínű ahhoz, hogy szépen összetartsa a dalokat. Őt hallva időként David Byrne jut eszembe, neki is az utóbbi években készített (Byrne-i értelemben véve..) poposabb munkái, sőt, vannak olyan pillanatok is, amikor egyenesen a Talking Heads afrikai ízekkel gazdagított korszaka ugrik be. De van még ennél több is: kicsinyke shoegazing és pszichedelia itt-ott, épp csak annyi, amennyi elfér a Cut Copy világában anélkül, hogy belerondítana a koncepcióba. Az albumot a 15 perc játékidejű Sun God c. szerzemény zárja, ami meglepő módon nem unalmas; lüktet és dobog, amikor kell kiürül, amikor telnie kell, megtelik,  Whitford hangjának összes 'arcát' megmutatja benne. Jó kis zárás. És jó ez a lemez, na. 8 / 10