Ez az album feldühített. Adva van egy 2003-tól aktív négyesfogat Philadelphia szép városából, akiktől eddig egy hangot sem hallottam. Annyit tudtam, hogy amolyan post-metal műfajban utazhatnak, ebből még bármi jó kisülhetett volna. De nem sült. Ha vetélkedőn kellett volna az előadóra tippelnem a számomra eddig ismeretlen Rosetta-t hallgatva, habozás nélkül mondtam volna az ISIS-t. Mert a Rosetta nem hasonlít az ISIS-re, hanem olyan, mint az ISIS. Ez az album legalábbis egy az egyben ISIS-klón, a dalok szerkezetétől a frontember bömbölő, keménykedős, metálkodós vokálozásáig minden pont olyan, mint az ISIS-nél. A Rosetta nem is tagadja az ISIS és a Neurosis rájuk tett hatását, de talán kicsit túl jól sikerült a kedvencek előtti tiszteletadás. Én legalábbis szégyellném magam, ha egy ennyire ötlettelen, ennyire kopírozós albumhoz közöm lenne. A hangzás persze profi, erős, mint már írtam Michael Armine énekes tökéletesen utánozza Aaron Turner-t az ISIS-ből, szóval elvileg szerethetném is a Rosetta-t. De nem nem, soha. Még úgy sem, hogy az ISIS már nincs többé.

A Rosetta amúgy nagyon nem kedveli a post-metal címkét, zenéjüket szeretik inkább űrhajósoknak való metálként jellemezni. Akkor tessék kérem valami tényleg egyedit csinálni. De ágálni a posztmetál címkézés ellen, miközben a műfaj egyik legmarkánsabb képviselőjét koppintjuk.....no fucking way.

Ki tudja, talán ha űrhajós lennék még tetszene is a Rosetta, de itt a Földön képtelen vagyok őket szeretni. 3 / 10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.