No, ezt nem a hetesen hallgattam, hanem otthon, éjszaka, ahogy érdemes. A The Body zenéje pontosan olyan, amilyet a borítóra pillantva elképzeltem: sötét, gonosz, hátborzongató, fenyegető. Mindezt a lehető legjobb értelemben írom. A kéttagú zenekar a Rhode Island-en található festői Providence városából küldi a világnak üzeneteit (amúgy Arkansas-ból valósiak..), de természetesen Lee Buford (dobok, sampler) és Chip King (gitár, vokál) mellett számos vendégzenész gondoskodott arról, hogy az ATWOTETTB egy remek album lehessen. A borítón Buford és King urak ősi kínai harci ruházatban láthatók, kezükben ismétlőfegyverek, háttérben az apokaliptikus tájkép. A duplabakelites kiadás belső, kihajtható borítóján ugyanők, ezúttal félig árnyékban, az asztalra kipakolt fegyvereket mustrálják. Ezek után meg sem lepődök azon, hogy myspace oldalukon zenéjüket a 'christian / gospel / religious' zsánerbe sorolják, mottóként pedig szerényen a 'death to false metal' megjegyzést biggyesztik ki. Mi sülhet ki ebből? Ahogy írtam, egy remek album.

A bevezető 'A Body' c. opusz majd' 10 percen keresztül szól, ebből az első 7 percben kizárólag a 14 tagú női énekkar, az Assembly Of Light Choir a-capella éneklése hallható, hogy aztán az utolsó 3 percben beszakadjon a dob, a gitár, a billentyűk és az arcunkba vágjanak mindenféle mocskot, eddigi bűneinket, vagy másokét... Chip King nem énekel, hanem hátborzongatóan sikít, mintha éppen skalpolnák, vagy felnégyelnék és közben arra kényszerítenék, hogy még utolsó erejével vallja be bűneit..... Az album 50 percét alkotó 7 szerzemény mindegyike nagyon rendben van, közülük mégis kiemelném az 'A Curse' címűt, melynek hallgatása közben valóban olyan érzés fogott el, mintha valami boszorkány lihegne a nyakamba és az átkait szórná...spooky. Az 'Empty Hearth' pedig valami hadarva kántált, eszement mondókára épül.... tényleg eszelős. A gyomrót csavargató mélyre hangolt gitárok és a sikítozó 'ének' végig jelen vannak, mégsem lesz a The Body zenéjéből amolyan mindennapi sludge / doom metálkodás, mert az említett apróságokkal (női kórus, billentyűk, hangminták..) szépen sikerült egyedivé tenniük zenéjüket.

Nem a mindennapok ellazulós zenéje, de remek album ez, a kedvenceim között a helye. 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.