A kihalt madarak nevét viselő elvileg duó, gyakorlatilag trió (Meric Long, Logan Kroeber, Keaton Snyder) San Francisco-ból való, zenéjükre pedig leginkább az experimentális / indie / psycho folk címkék illeszthetőek. A dalok szerkezete jelentősen eltér a hagyományos pop-rock sémáktól, a hangszereket - különösen a dobokat - pedig teljesen újszerű, egyéni módon szólaltatják meg, így az experimentális jelző nem túlzás. Logan Kroeber ütőhangszeres nem használ lábdobot, viszont rengeteget kever-kavar a tamokon, a cipőjéhez csörgődobot erősít ragasztószalaggal és ebből/ezzel remek ritmusokat rak össze. A Time To Die a zenekar harmadik sorlemeze, korrekt munka, kedves és rafinált dalok sorakoznak a lemezen, melyekre rosszat nem tudok mondani, ugyanakkor számomra ez nem olyan zene, ami hosszabb távon hatást gyakorol rám. Nem fogom pl. egyik dalukat sem megjegyezni, hogy a legközelebbi hallgatásnál már alig várjam az első taktusokat..  A folkos hatás gyakran köszön vissza a dalokból, ez nyilván annak is betudható, hogy Meric Long még a Dodo korszak előtt közelebbről  megismerkedett a nyugat afrikai Ewe törzs dobolási hagyományaival, amiket aztán Logan Kroeber ütőhangszeressel is megismertetett. Ő pedig cserébe a mindenféle metál zenekarban begyűjtött élményeit és tudását hozta a dodók közé. Élőben szívesen megnézném őket egyszer. 6/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.