A 2005. óta aktív brooklyni zenekar formáció legfrissebb munkáját hallgatva minduntalan  a következő három zenekar jutott eszembe: Cocteau Twins, My Bloody Valentine, Pale Saints. Nem mondanám, hogy a Depreciation Guild koppintja az említett nagyhatású elődöket, sokkal inkább az általuk hagyott örökség tiszelettudó gondozása és eggyé gyúrása zajlik a Spirit Youth dalaiban. Leginkább a Pale Saints rafinált indie popjának hangulata köszön vissza a brooklyniak zenéjéből, de a My Bloody Valentine shoegaze-es elborulásai és a Cocteau Twins (azon belül is Robin Guthrie) elszállós, kórus és flanger pedálokkal valamint rengeteg reverbbel + feedback-kel megbolondított gitárhangzása,  ugyanúgy markánsan megjelennek. A Depreciation Guild elvileg a newgaze zsánerbe sorolja magát, erről eddig nem hallottam, de nyilván arra akar utalni, hogy a shoegaze-en túli, de arra mégis erősen hajazó zenében utaznak. Ez igaz, nem is csinálják rosszul, de szerintem azért annyira nem találtak fel semmi forradalmian újat. Mindazonáltal kellemes hallgatnivaló a Spirit Youth. 7 / 10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.