Ezt az albumot régebben hallgattam meg és bár akkor rögtön nem írtam róla, annyira rossznak találtam, hogy utólag is képes vagyok pár keresetlen sort lejegyezni. A már negyedszázadot megélt német Pink Turns Blue nem csak visszatekint a múltjára, hanem egyenesen újra-kreálja azt. 1985-ben nyilván előremutató dolognak számított dark/gothic/stb. rockot készíteni, hatalmas tábor falta ezeket a zenéket. Nekem is vannak ilyen-olyan goth rockos emlékeim a 80-as évek végi - 90-es évek eleji Budapestről és ami azt illeti, ha akkortájt hallhatom a Pink Turns Blue 2010-es dalait, még rajongó is válhatott volna belőlem. Mai füllel azonban egy durván elkésett lemezt hallok, amin sorakoznak a egymástól alilg megkülönböztethető, az összes dark/goth klisét  (jó sok kóruspedál a gitáron, monoton énekstílus, elidegenésről és hasonló finomságokról szóló dalszövegek,stb. ...) felvonultató, önmagukon belül és kontextusban is unalmas szerzemények. Ennek tetejébe kapunk még panelekből építkező, enyhe német akcentussal elővezetett dalszövegeket is. Számomra a PTB zenéje maximálisan taszító és teljességgel szerethetetlen. A 20-25 évvel ezelőtti dark zenei világban leragadtaknak viszont akár a Kánanánt is jelenthetik a német veterán-szomorkodók. 2/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.