Az Odawas szintén a Jagjaguwar kiadó gyermeke, ráadásul ez a zenekar a kiadóval megegyezően Bloomingtonban lakozik, tehát szinte magától értetődött, hogy a magukat az észak-amerikai Odawa (vagy Ottawa) indiánokról elnevező csapat álomszerű, kifejezetten éteri zenéjével hol fog kikötni. Nyugtató hatású, kifejezetten szép album ez,a mások által ráaggatott ambient-pszichedelikus címke megállja a helyét. Reverbbel és kóruspedállal gazdagon körített gitárok, szőnyegszerűen terülő szintetizátorok, egészen visszafogottra kevert lusta elektromos dobütemek, elszállós (a Galaxie 500 énekeseként elhíresült Dean Wareham-ra enyhén emlékeztető) éneklés, melankóliával tömött dalcímek és szövegek....ez így együtt akár rossz is lehetne, de nem az. Rossz napokra viszont kifejezetten ajánlható, nagyon kellemes album. Irány a kék mélység. 8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.