A Dum Dum Girls lemeze oly rövid volt, hogy munkába menet kb. félúton véget is ért, így beletudtam kezdeni egy másikba...

Azt hittem a Dax Riggs egy zenekarnév, de nem. Dax David Riggs adja ki ezen a néven lemezeit. A leginkább Louisiana államhoz köthető férfiú zenei pályáján izgalmasnak tűnő projektek sorakoznak (Dry Pussy, Corruption, Golgotha, Acid Bath, Daisyhead & The Mooncrickets, Agents of Oblivion, deadboy & Elephantmen, T-Daks and His White Plastic Soul), ezeket azonban (még) nem ismerem. Az elérhető információkból azt olvasom ki, hogy a Daisyhead korszakig bezárólag leginkább doom/sludge/trash metal stíluskban alkotott Mr. Riggs és éppen aktuális formációja. Aztán jött a letisztulás és a melodikusabb dalok időszaka. Ennek legfrissebb gyümölcse a második Dax Riggs album, a 'Say Goodnight to the World'. Címkézek, mert címkézni kell, ezért erre a lemezre az 'alternatív poszt-apokaliptikus blues' címkét tűzöm. Riggs énekhangja elférne bármelyik '60-as / '70-es évekből való pszichedelikus rocklemezen, a dalok hangzásában van valami retrós, mégsem poros, vagy elcsépelt. Nem tudnék rossz pillanatokat találni ezen az albumon, nálam nagyon működik ez a sötét tónusú, iróniával teli zenecsinálás, ezért egyértelműen a frissen szerzett kedvenceim között tartom számon a Say Goodnight to The World-öt. Az egészre simán adok 8/10-et, a Gravedirt On My Blue Suede Shoes és a Like Moonlight c. dalok viszont önmagukban nálam 10/10-et kapnak. Ja, ez is rövid lemez, 35 perc.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.