A dreampop/bedroom-pop (lásd pl.: Beach House, Wild Nothing...) az elmúlt években új erőre kapott, az én fülemben a Future Islands is e régi/új műfajban alkotók csapatát erősíti, bár myspace oldalukon magukat new wave/minimalist/pop zenekarként határozzák meg. A csupafiú baltimore-i trió a '80-as évek dobgépeit és szintihangjait egyaránt felhasználja dalaiban, melyekre gitárt és basszust pakolnak, és persze énekelnek is. A album mind a 9 dala nagyjából ugyanarra a ritmusképletre épül, a hangszerelés sem okoz nagy meglepetéseket, mégis átjárja ezt a zenét valami báj és optimizmus, amitől lehet őket szeretni. Sajnos Budapest kimarad aktuális turnéjukból, úgyhogy egyelőre marad az újrahallgatás. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.