A csapat a texasi Austin-ban alkot, myspace-ük szerint indie/ambient/rock zenét játszanak. Az indie-rock szerintem is passzol, de az ambient vonalat nem igazán tudom az egyébként tisztességes dalokat produkáló ötösfogat munkásságában meghallani.  Persze, van itt szintetizátor + néhol shoegaze gitározás, de ez sok más albumon is van, ettől még nem ambient. Ami azt illeti, én inkább egy egészséges Coldplay-klónt hallok, szerencsére a Chris Martin féle istentudat és elszállás nélkül. Helyette itt egy Patricia Lynn nevű hölgy énekel, akinek ugyan nem feltünően egyedi a hangja, de belekötni sem nagyon tudok, teszi a dolgát, korrektül elénekli a dalokat. A Cranberries ugyancsak idekívánkozik, ha már a 'mihez hasonlít' témát feszegetem. Ismét az a helyzet állt elő, hogy nem lehet semmi rosszat mondani erről a lemezről, de szuperlatívuszok sem jutnak eszembe. Ha sikerül kitörniük az említett hatások fogságából és valami egyedi hangot találnak maguknak a következő lemezekre, akkor még bármi lehet a The Soldier Thread-ből. A szintén austini Shearwater jut eszembe, akik a kezdeti folkos, nem igazán markáns albumok után szépen beértek és mára olyan lemezeket készítenek, melyeket hallgatva elsősorban ők maguk (ti. a Shearwater) ugranak be.

Az In Spades nálam az erős középmezőnyben 6/10-et ér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.